1. Mesélj arról, hogyan írsz! 

Amikor elkezdtem írni a könyveimet, a NaNoWriMo adott lökést a munkámnak. Ez egy nemzetközi kezdeményezés (jelentése Nemzeti Regényíró Hónap), mely novemberben zajlik, és a világon írók ezrei határozzák el, hogy novemberben legalább 50.000 szót fognak írni.

Az év többi részében más projektjeimen dolgozom, de novemberben csak az írásra koncentrálok, ülök a számítógépem előtt és az írásra fókuszálok. Ez egészen jól működött – a kislányom megszületéséig. Mostanában akkor sikerül időt szakítanom az írásra, amikor délután alszik, és esténként. Amikor csak tehetem, a számítógépemen írok, de ha nem , akkor a dropbox-ba letöltött írásaimon a telefonommal dolgozom. Már egészen jól megy a gépelés telefonon is:)

Nehéz lenne besorolni magam, hogy cselekmény- vagy karakter-központúan írok, mivel én a munkáimat leginkább cselekmény-karakter-cselekmény “szendvics”-szerkezettel jellemezném. Először kitalálom a cselekményt és azt, hogy milyen irányban halad majd, ezt követően illesztem bele a karaktereket, akik megtalálják helyüket és útjukat a cselekményben.

Minden esetben időrendben írom a történetet, A-tól D-ig, megírom B-t és C-t is, nem ugrom át a közbeeső részeket, mert történhet valami olyan C-ben, ami kihat D-re, megváltoztatva ezzel az eredetileg elképzelt D-t. Mire eljutok Z-ig, vagyis a történet végéig, pontosan fogom tudni, mi történt, így amikor az elejétől újraolvasom, javítgatom, szerkesztem az elképzelt cselekmény szerint, még szoktam újraírni részeket, másokat pedig törlök.

Azért alkalmazom ezt a módszert minden könyvemnél, mert szeretem átolvasni és kijavítani, mielőtt a végső szerkesztésre sor kerül. Így nem történhet meg, hogy ellentmondásos lesz a történet, habár ez a módszer elég időigényes.

Tolkien továbbra is az írói példaképem, nemcsak az írásai miatt, hanem ahogyan sikerült egyensúlyt találnia a szakmai és családi élete között, és mindkettő iránti szenvedélye és elkötelezettsége miatt.

  1. Hol találkoztál a Europe Village pályázatával?

A facebookon olvastam a pályázatról.

  1. Miért jelentkeztél a Europe Village projektre?

 Kíváncsivá tett a projekt, utánanéztem, és úgy éreztem, nekem találták ki. Úgy hiszem, az írásnak nem kell szükségszerűen magányos tevékenységnek lennie, mint a NaNoWriMo keretében egyidőben írók sokaságának ösztönzése, a szerepjáték írás, ahol mindenki a saját karakterének cselekményét írja meg, és a karakterek interakciójából születik meg a történet. Számos külföldi online barátra tettem szert ilyesféle projektek kapcsán, sőt meg is látogattam őket országaikban.

Együtt írni, új embereket  és helyeket megismerni, ez a lényege ennek a projektnek, és én már korábban is résztvettem hasonlóban. Különösen izgalmasnak tűnt egy profi irodalmi-szakmai vezetővel együtt dolgozni, így fejlesztve írásomat.

  1. Milyennek látod a team munkát, a workshopokat?

 Egyértelműen izgalmasabb, mintha egyedül írnék, néha túlzottan is, ha eltérő véleményen  vagyunk 🙂 A workshopok egyszerre voltak szórakoztatóak és nagyon kemény szellemi munkák, amikor mindössze két napod van, hogy egy olyan történetet létrehozz, amellyel az egész csapat egyetért. Voltak mélypontok is, amikor úgy éreztük, hogy mindazt, amit eddig megtettünk, hiábavaló volt, és nem haladtunk semmire, amelyeket „heureka” pillanatok követtek (persze, olykor nem igazán pillanatok voltak, hanem hosszú megbeszélésekre volt szükség), amikor a részek hirtelen összeálltak.

  1. Korábban vettél már részt ilyen team munkában?

 Talán, amikor a botanikai tankönyvet a társszerzőkkel írtam, de az – lévén szakmai mű – sokkal egyszerűbb volt.

  1. Mi a legnehezebb a közös munkában?

 Megérteni egymást – nem azt, amit a többiek mondanak, hanem amit gondolnak. Némely gondolatot és érzést nehéz megfogalmazni, és mások másképpen értelmezhetik azt. Ez megtörtént az első workshop során – mindannyian megértettük, hogy mirőlszól a könyv… csak másképpen. Vissza kellett mennünk a kezdetekhez, és a dolgokat nagyon világosan és gondosan megfogalmaztuk.

Pin It on Pinterest

Share This